Mivel a gránátalma a világ nagyon sok régiójában őshonos, azt gondolják, hogy már a civilizáció előtt is jelen volt az emberiség életében. Ezt igazolják azok az ősi szövegek is, amelyek megemlítik a gránátalmát, többek között ilyenek például a babiloni szövegek, de ott van a gránátalma a Kivonulás könyvében is, a homéroszi himnuszokban, illetve a Koránban. Van némi spekuláció arra vonatkozóan is, hogy a bibliai Édenkertben Éva nem hagyományos almafáról szakította le a gyümölcsöt, hanem gránátalmafáról. A gránátalma az ókori világban gyakran a jólét szimbólumaként jelenik meg. A gránátalma középkori latin neve magos alma, vagyis ponum granatum.
A gránátalma kulináris használata
A gránátalma természetes édes-fanyar íze gyümölcsről gyümölcsre változik. A gránátalma leve vitathatatlanul a leggyakoribb termék az Egyesült Államokban, ahol gyakran keverik más gyümölcslevekkel vagy összetevőkkel, hogy minimalizálják fanyar ízét. A grenadine is igen népszerű, ami a gránátalma édesített és sűrített leve, a koktélok gyakori alapanyaga.
A gránátalma melasz vagy szirup ennél még sűrűbb és ezt is felhasználják a különféle ételekhez, desszertekhez, koktélokhoz, mártásokhoz, szószokhoz.
Az egész friss gárnátalma magokat gyakran fogyasztják nyersen is. Ezek fogyaszthatók, mint egy falat, de rászórhatjuk a salátákra, joghurtokra vagy bármilyen más ételbe is. A szárított gránátalma magok még mindig tartalmaznak annyi nedvességet, hogy fel lehet használni őket a gabonapelyhekben vagy bármilyen olyan ételben, amely szárított gyümölcsöket ír elő.
—————